[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.- Láttam rajtad, hogy azon tûnõdsz, megvedd-e.- Tudom.- Lábujjra emelkedett és megcsókolta a férfi arcát.- Köszönöm.Nem sok köszönet lesz benne, amikor hazafelé öt órán keresztül az öledben kelltartanod az összes holmit.Éppen felérte az udvari lépcsõ tetejére, amikor Ivan behúzott farokkal nyargaltát a füvön.Két girhes macska hajszolta ádáz módon.Mihail nagyot sóhajtott.- A feje tetejére fordítja az egész családot.Szegényke! - Sydney Mihail kezébe nyomta azokat a csomagokat is, amelyeketeddig õ cipelt.Ivan! — Tapsolt egyet, és leguggolt.- Jól van, kicsim.Kiszúrva, hogy megjött a felmentõ sereg, a kiskutya megpördült, és miutánvisszanyerte az egyensúlyát, Sydney felé rohant.A macskák önelégülten leülteknéhány méterrel odébb, és begörbített háttal mosakodni kezdtek.Egy nõ szoknyája mögé bújni! - mondta Mihail undorral.Õ még csak egy bébi.Menj, és szkanderezz az öcséddel.Mihail kuncogva otthagyta Sydneyt, aki a megrettent kutyust nyugtatgatta.Egypillanattal késõbb Freddie jött elõ lihegve a ház mögül.- Hát itt vagy!A macskák megijesztették - mondta neki Sydney, ahogy Freddie odajött, hogymegsimogassa Ivant.Csak játszottak.Szereted a kiskutyákat? - kérdezte Freddie.Igen.- Nem tudva ellenállni a kísértésnek, Sydney hozzádörgölte az orrát akiskutyához.- Igen, szeretem.Én is.És a macskákat is.Lucy és Desi már régóta megvannak.Most próbálomanyut rábeszélni egy kiskutyára.- Ivant simogatva, a kislány a megtépázottpetúniákra nézett.- Azt hiszem, rendbe kellene hoznom a virágokat.Sydney tudta, hogy mit jelent egy kislány számára egy kis kedvenc utánvágyakozni.- Kezdetnek nem rossz.Szükséged van segítségre?A következõ félórát Sydney azzal töltötte, hogy megpróbálta megmenteni amegmaradt virágokat, illetve - tekintettel arra, Hogy soha nem kertészkedett -követte Freddie utasításait.A kutyus ott ólálkodott mellettük, és azonnalremegni kezdett, amint a macskák odaõgyelegtek, hogy a lányok lábáhozdörgölõzzenek, kikövetelve, hogy a fülük tövét megvakargassák.Amikor elkészültek a munkával, Sydney Freddie gondjaira bízta Ivant, és bement,hogy megmosakodjon.Most vette csak észre, hogy még dél sincs, és már ezernyiolyan dolgot csinált, amit azelõtt soha az életében.Elõször is Õ volt a fõdíj egy szkander meccsen.Gyerekekkel játszott, a nyíltutcán megcsókolta egy férfi, akit szeretett.Kertészkedett, és a kint ült anapsütötte kertben, ölében egy kiskutyával.Ha a víkend így kezdõdik, gondolta magában, hogy mi jöhet még.Ahogy meghallotta a kiáltásokat és nevetést, Sydney besurrant a zeneszobába, éskinézett az ablakon.Baseballt játszott szinte az egész család.Sydney azablakpárkányra támaszkodott.Milyen szépek, gondolta.Nézte amint Brandonmegfordult, hogy egy jó nyálas puszit nyomjon Nádja arcára, mielõtt izmos kislábain a kék-fehér színû hinta felé szökdécselt.Egy szúnyoghálós ajtócsapódott be, és Freddie viharzott a képbe, és meglökte öccse hintáját, aztán ôis elfoglalta helyét a játékban.Tálalva! - Nádja hangja túlharsogta a csetepatét.Ez általában azt jelentette, hogy enni kell.A család minden tagja a tál felé rohant.Rachel mellbe bokszolta Mihailt, akiválaszul a fûre lökte.Brandon boldog csatakiáltással vetette magát acsetepatéba.Sydney még semmit sem irigyelt ennyire.Soha nem tudunk úgy játszani, hogy ne legyen bunyó a vége - szólalt meg mögötteNatasa.Mosolygott, ahogy Sydney válla fölött a hátsó kertben uralkodó káosztfigyelte.Most tette le a kisbabát, miután álomba ringatta.- Jól teszed, hogy csak messzirõl nézed õket.De amikor Sydney megfordult, Natasa látta, hogy könnyes a szeme.Ó, kérlek.- Gyorsan Sydney mellé állt, és megfogta a kezét.- Ne izgasd magad!Nem gondolják komolyan.Tudom.- Roppant zavarában befelé nyelte a könnyeit.- Nem nyugtalankodtam.Csak.csak ostobaság az egész.Ahogy elnéztem õket olyan volt, mintha egyigazán szép festményt csodáltam volna, vagy valami csodálatos zenét hallgatnék.Kicsit elérzékenyültem.Nem kellett többet mondania.Natasa megértette.Spence elmondása alapján,amikor Sydney múltjáról mesélt, tudta, hogy az õ életében soha nem voltbaseballozás, közös családi játék, vagy ilyen mókás viszálykodás.Nagyon szereted.- Nem az én dolgom ugyan- folytatta Natasa.- De úgy érzemMihail fontos a számodra, és látom te is nagyon fontos vagy neki.Látom félszattól, hogy nem egyszerû eset.Nem.Nem az.Natasa újra kinézett az ablakon.- Meg szokott ijeszteni téged?- A zabolázathatatlan érzelmei megijesztenek néha
[ Pobierz całość w formacie PDF ]